10. Női Cursillo tanuságtételei

Kedves Testvéreim!


Szeretném Veletek megosztani, hogy a Cursilló után mi történt a családunk életében.
Először is pár mondatot magamról, az életemről..
Fájdalommal teli évek vannak mögöttem, a történtek elviseléséhez mindig az Úr kezébe kapaszkodtam.
Két felnőtt gyermekem van, ill. már a lányom a mennyországból imádkozik értünk.
Súlyos betegség után hunyt el, két gyermekének nem volt többé Édesanyja. Az Édesapjukkal velünk maradtak, a kisfiú 7 éves, a kislány 2 és fél éves volt akkor. A vőm is félárva mert neki az Édesapja halt meg, mikor Ő még gyermek volt. Szoktam mondani Ő a harmadik árva akit gondjaimra bíztak.
A Cursilló számomra sokszor valódi zarándokút volt, olyan, ahogy nehezedik a terep, úgy tettem le a "csomagokat, lelki terheket. A végére teljesen kimerültem, úgy éreztem, hogy megsemmisülök..
Mindenki őszinte volt hozzám, és a bennünket tanitó papok dorgálása, hogy ne süllyedjek bele a fájdalomba, szükségszerű volt. Ezt később értettem meg, de ott meghalt az eddigi énem, hogy megszülethessen egy másik.
Fájdalmas volt.., nagyon!
Az igazi fájdalmak még vissza voltak..azokat a Mindenszentek előtti napokban szenvedtem el.
Már a Cursillóról hazafele ért az első meglepetés, a Vőm hozta a barátnőjét is amikor eljött értem Kaposvárra.
Az utána következő napok szörnyűek voltak, elveszítettem a türelmem. Minden elkeseredésem a vőmre zudítottam, másnap a kimerüléstől aludtam ha tehettem. Igy ment ez napokon keresztül...
A gyerekek éjszakára gyakran velem maradtak, ilyenkor még jobban megviselt ez a helyzet. 
Közben gondolkodtam, és felismertem, hogy nem személyekre haragszom, hanem a helyzetre ami szinte feloldhatatlannak tűnt.
A vőmtől és a gyerekektől megtudtam, hogy a kicsik voltak azok akik az apukájuk figyelmét felhivták a fiatal hölgyre.
Arra gondoltam, hogy mi van akkor ha a Jóisten segít, hogy ne legyenek egyedül, anya nélkül, és nekem is könnyebb lesz az életem.
Nem fogadom el amit a Jóisten adni akar? Szeretném megismerni a Vőm barátnőjét, talán könnyebb lesz az "elfogadás" döntöttem egy beszélgetés mellett.
Igazán csak akkor döbbentem meg, amikor megtudtam, hogy a kislánynak nincs családja. Őt 5 éves korában hozták ki az intézetből. Értelmiségi családban nőt fel, de igazi szeretetet nem kapott soha. Érettségi után egy hozzánk közel eső boltban helyezkedett el, naponta 14 órát dolgozik, és még mellette másodállása is van. Amikor megláttam az apró leányt, azonnal a szívembe zártam, hiszen Ő is védelemre szorul. 
Már itt lakik nálunk, Ő a 4. árva. Nevelőapja meghalt, az Anyukája éveken át kihasználta.
Csodálatos Isten kegyelme, hiszen olyan embert küldött a személyében aki az árván maradt kis családnak meg tudja tanítani, hogy hogyan lehet élni ,még az ilyen nehéz helyzetben is amiben maradtak. Nem könyvből tanulta, megélte.
A gyerekek csüngenek rajta, és Ő szeretettel fordul feléjük minden helyzetben.
Mélyen hivő kedves teremtés, gitározott és énekelt egy keresztény gyülekezetben.
Köszönöm Testvéreim a szolgálatot amivel a napjainkat felejthetetlenné tettétek, a sok mosolyt, a meglepetéseket.
Hálás vagyok Istennek, hogy olyan papokat küldött a Cursillóra, akik gyógyitották a lelkem.

De colores!

Tarnè Gyöngyi


Kedves Barátaim!

Hasonlóan az előző levelekhez, én is csak hálát tudok adni a sok kegyelemért amit itt kaptam. Azt a szeretetet, egyetértést, elfogadást amit ott átéltünk nem lehet szavakkal leírni. Máshonnan érkeztünk, de azt az egységet, amit ott tapasztaltunk mindenkinek át kellene élni. Különleges emberekkel találkoztam, áldja meg őket a JóIsten, megmutatták, hogy a különbségek ellenére mennyire hasonló az életünk, és még a legnagyobb tragédiákban sem vagyunk egyedül, mindig van kiút amit Jézus mutat. Sok mindent máshogy látok azóta: mosolygok, ha szomorú embereket látok hogy felvidítsam őket, több a türelmem, megváltozott az időbeosztásom, és végre a fontos dolgok kerültek előre. Minden előadás, tanúságtétel, szentbeszéd megérintett, mintha csak nekem szólt volna egyedül. Azóta is adott helyzetekben megvilágosodásként bevillan egy-egy szó mondat, amit máshogy látok már, a Lélek itt van és működik. Múlt héten keresztelőn voltunk, megrendítő volt , amit eddig már jó néhányszor átéltem de nem tudatosan, hogy az a kisbaba épp akkor lett Isten gyermeke és a legnagyobb ajándékot kapta ezzel. 
Azóta is élem az örök negyedik napot és nem felejtek el hálát adni azért a sok ajándékért, amivel naponta elhalmoz az Úr. Sok szeretettel, hálával és imádsággal gondolok mindannyiótokra ! 

Kulikné Andi 


Többszöri hívás után ez volt az a cursilló, amelyre elfogadtam a barátnőm, Márti meghívását, akivel együtt mentünk Kaposszentbenedekre. A korábbiak során mindig volt valami, ami miatt nem tudtam menni. 
Életem során, évente akár többször is részt vettem különböző rendezvényeken, képzéseken. Általában tudtam, vagy előre felkészültem abból, hogy hova megyek, s ott mi vár rám. Ez esetben nem tudtam. Hiába kérdeztem a barátnőmet, aki munkatársként volt jelen a cursillón, nem adott felvilágosítást, csupán annyit mondott, hogy: jó lesz, meglátod. Egy picit még dühös is voltam, amiért nem osztja meg velem az információit, hisz általában mindent megbeszélünk. Dühömben még azt is megfogalmaztam, hogy ha valami olyan történik, amivel nem tudok azonosulni, eljövök.
Legbelül egy csomó kérdést fogalmaztam meg magamban, mert azt sikerült megtudnom, hogy két pap is jelen lesz a cursillón. 
    Azt tudnotok kell rólam, hogy egy nagyon hívő nagymamám volt, aki 4 éves koromtól rendszeresen vitt magával a templomba, ő tanított meg keresztet vetni, imádkozni. Sosem volt kérdés, hogy járok-e vagy sem, templomba, ez magától értetődő volt számomra. Így, amikor az elsőáldozásomra sor kerülhetett én már jóval előrébb jártam társaimnál. Szerencsémre, olyan katolikus papja volt a falunknak, akit szinte családtagként éreztem közel hozzám. Ő áldoztatott, ő készített bérmálásra, ő esketett (titokban, mert a 70'-es években ez nem lehetett másként tanácsi dolgozóként), ő keresztelte meg a gyermekeimet és nála voltak elsőáldozók is. Ő volt számomra az etalon, akihez minden papot hasonlítottam a halálát követően. Gyermekként rendszeresen, majd fiatalkoromban lehetőség szerint sokat jártam templomba.
        Aztán már csak akkor mentem templomba, ha esküvő, vagy halottért tartott mise volt. Ez nem jelentette azt, hogy elszakadtam az Úrtól, hisz naponta imádkoztam, megosztottam vele örömeimet és köszönetet mondtam érte, vagy bánatomban, félelmeimben kértem a segítségét, Ő ismerhette leginkább az erényeimet és hibáimat. Azt gondoltam, hogy ez így is elég.
         Aztán jött a cursilló. Egyre erősödött bennem a kíváncsiság, hogy miért nem tudhatok róla többet, miért övezi ekkora titok? Hogy lehet az, hogy egy keresztényeknek tartott rendezvényt, ekkora titok övez?
         Megérkezésünkkor tapasztaltam, hogy mekkora szeretettel fordulnak egymás felé a résztvevők. A mai, egyre ridegebbé váló világban ez nem túl gyakran tapasztalható. Figyeltem, vártam valamire, ami elindít bennem valamit és válaszokat kapok a kérdéseimre, amiket magamban fogalmaztam meg. Az első 1-2 nap különösebb változást nem indított el. S amikor az első kis ajándékainkat megkaptuk - palánkák formájában - olyan érzések törtek fel belőlem, aminek hatására a könnyeim patakokban folytak. Olyan szeretet áradatot kaptam, amiben az elmúlt évtizedekben nem volt részem. Olyan emberektől is kaptam, akiket nem is ismertem korábban, vagy olyan emberektől, akikről nem gondoltam volna. S ennek a "SZERETET BOMBÁNAK" vasárnap késő délutánig nem is lett vége. Folyamatosan érkezett hozzám és nem tettem fel magamban a kérdést (amit máshol, más esetben azért megtettem), hogy őszinte-e? Éreztem az őszinteséget, az önzetlen szeretetet. Megértettem, hogy van olyan közösség, ahol a hívő ember jól érzi magát, akikkel szívesen van együtt.
    Negyven évet a közigazgatásban töltöttem és szinte naponta megtapasztaltam, hogy emberek érdekeik szerint igyekszenek az emberhez közel kerülni, esetenként kihasználni és csak nagyon kevés olyan ember vett körül, akiknek az értékrendjükbe a szeretet, az önzetlenség, az keresztény erkölcs és hit belefért.
        A cursillón elhangzott tanuságtételek mélyen megérintettek, sőt egyik-másik előadót rendkívül közel éreztem magamhoz.  A közös imák erejét megtapasztaltam. Az ott megfogalmazott kéréseim Krisztushoz - már teljesültek. Ugyanígy a válaszra váró kérdéseimre is megérkezett a kielégítő válasz, egyetlen kívétellel, de tudom, hogy arra is hamarosan megkapom a választ.
       Köszönöm a cursillón résztvevő társaimnak, a munkatársaknak, a rektornak, hogy részese lehettem egy olyan csodának, aminek létezéséről sejtésem sem volt. Külön köszönöm Imre atyának és Ákos atyának a figyelmét, amivel felénk fordultak, s a humorukat és azt is hogy emberközeliek voltak, nem éreztem a távolságtartást. Remek emberek, nagyon jó papok. Renkívüli napokat éltem meg. Azóta is vidám, mosolygós vagyok, ami azért az utóbbi évtizedekben nem volt rám jellemző, folyamatosan dúdolom az ott tanult énekeket. Oly mértékben feltöltődtem a jelenlévők szeretetétől, hogy azt érzem: más ember jött ki a cursillóról, mint aki bement.
Isten áldását kérem ezért Rátok. 
De colores!

Jungnè Kovács Piroska


Köszönöm az imákat. Egyik sem volt hiábavaló. A Szentlélek dolgozott. Keményen, hatásosan. 
Úgy mentem, hogy szolgálni, adni fogok, de sokkal több az, amit kaptam. (És itt nemcsak Julcsi rózsafűzér karkötőjére gondolok, aki gondolkodás nélkül csatolta le a kezéről, mert megérezte, hogy mennyire szeretnék pont olyant én is, hogy nekem valamiért ez fontos. Bevallom magam sem értem, miért ez az erős kívánás. Talán azért, hogy Julcsi ezzel tehessen számomra bizonyságot, hogy lám, így is lehet evangelizálni? Nagyon köszönöm Julcsi.)
Hadd osszak meg veletek egy - másik - csodát, amit a záróünnepélyen éltem át.
A 3 nap összegzéseként a szárnyas oltáromon a lelkivezetést jelöltem meg, mint legfőbb feladat - azzal a pontosítással, hogy sürgősen lelkivezetőt fogok keresni.
Jusztusz Judit - akivel együtt végeztem - kint volt a záróünnepélyen. Jelenlétét már magában is ajándékként éltem meg. De Isten még többet akart nekem adni. Judit a nagy ölelés után elővett a táskájából egy kézzel írt papírt, hogy nézzem meg milyen jó idézetet talált. (Később bevallotta, igazából nem is tudja, miért érezte, hogy feltétlen meg kell mutatnia.) 
Az idézet Teréz Anyától a következő:
"Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok: ember az embernek."

Szegény nem tudta, hogy ezek után miért törtem ki zokogásban. Mi ez, ha nem Isten egyértelmű válasza a kérésemre! Gyorsan, egyértelműen, hogy egy percet se kelljen elvesztegetnem.

Kívánom Nektek, hogy imáitokat mindig azzal a feltétlen bizalommal, azzal a tudattal mondjátok, hogy Isten meghallgatja és teljesíti - bár, nem feltétlenül úgy, ahogy ti szeretnétek, ahogy elképzeltétek!

A 4. öröknapon kívánok nektek megújuló hitet, szeretetet, amivel könnyebben elhordozzátok a rátok bízottakat!
Isten áldjon meg benneteket!

Erdős Rita