Cursillo a Cursillóért Munkatársképző (2015. április) tanuságtételek

Cursillo a Cursillóért – avagy munkatársképző kicsit másképp 
2014-ben kaptam a felkérést a Budapest – Esztergom megyei Cursillo grémiumától, hogy szervezzek munkatársképzőt. Tapasztalat, hogy a beszédek megírását a felkészülés alatt a rektortól, a gyakorlott munkatársaktól lehet igazán megtanulni. Ezért munkatársaimmal, Csákóy Gyuszival, Gulyásné Ritával, Sziebert Mátéval, Tímárné Vikivel, kettős célt tűztünk ki magunk elé. A napok menetének, ívének átgondolásán, a beszédekhez kapcsolódó tanuságtételeken kívül fontos részt szántunk a lelkesedés felélesztésének, a cursillós elemek újraélésének is. Olyan cursillót szerettünk volna, ami az elkövetkező cursillókért tenni akaró munkatársakat hozza még közelebb az Istenhez, egymáshoz, a cursillós közösséghez. 
Sokat segítettek a Mallorcaról kapott: Cursillo de Cursillo hétvége vázlatai. Délelöttönként ezek alapján voltak a Rollók, a kiscsoportos beszélgetések. Délutánonként Szűcs Imre atyával, aki a Kaposvári Egyházmegye Cursillo lelkivezetője, vezettem fel a nap ívét, majd egy-egy beszédhez kerestek a leendő munkatársak életpéldát, írtak rövid tanuságtételt. Nagy élmény volt mindannyiunknak a Szentlélek segítő jelenléte.  
Köszönöm imáitokat, a palankákat, Imre atya és a Munkatársak segítő, lelkesítő együttmunkálkodását, a jelenlévők szeretetét, nyitottságát, tenni akarását.
 De colores, Várdai Judit, Budapest 
 
 
Kedves Cursillós Testvérek!  
2012-ben Kaposváron vettünk rész cursillón, mint  jelöltek. Akkor még azt gondoltuk, hogy a 4. örök napon, ultreyakon, kiscsoportos foglalkozásokon élhetjük át azokat  az élményeket, amit akkor csodaként éltünk meg. Nagy öröm volt, amikor Judit és Imre atya munkatársnak hívott bennünket. Velünk még egyszer megtörtént a CSODA, részt vehettünk a Tahitótfaluban 2015 április 16-19 .között tartott Cursillo a Cursilloért hétvégén. A jelöltek a Kaposvári Egyházmegyéből és a BudapestEsztergom Egyházmegyéből érkeztek. Ismerősök és ismeretlenek, nők és férfiak, fiatalok és "még fiatalabbak" nagyon hamar egymásra hangolódtunk. Jó volt újra faragni a suszterszék három lábát tapasztalt munkatársak segítségével, délelőtt a kis csoportokban, este a nagy körben. A "civil beszédek" egy-egy tanúság tételének megírására rövid idő állt rendelkezésünkre, de a Szent Lélek mindig a segítségünkre sietett. Nagyon őszinte, nagyon mély megosztások születtek. Eddig azt gondoltuk, csak mi nők tudunk hamar sírni, de tapasztaltuk: a férfiaknak is gyakran megremegett a hangja, fogyóeszköz volt a papírzsebkendő. Nagy ajándék volt Székely János püspök atya látogatása, a pénteki napot velünk töltötte. Sok új és értékes  gondolatot hallottunk tőle. Megerősítést kaptunk: „A Cursillo hitből és szeretetből él." Nem csak a lelkünket táplálta, hanem a közös étkezésnél a "napos" asztalnak segített is. Még az ebéd is jobban ízlett, hiszen valószínűleg nem sokan mondhatják el magukról, hogy püspök teszi eléjük az ételt. Felejthetetlen élmény a vasárnapi záró ünnepség. Imre atya arra  biztatott bennünket: legyünk fény, só és kovász! Hogy erre mindig emlékezzünk; cursillós gyertyát kaptunk ajándékba. Hálát adunk az Úr Istennek a hétvége két vezetőjéért: Juditért és Imre atyáért, az őket segítő munkatársakért: Vikiért, Ritáért, Gyusziért, Mátéért, szolgálatukért, szeretetükért. Hálát adunk a gondokért, nehézségekért, könnyekért, örömért, mosolyért.  
Tudjuk, nem mi követjük Krisztust, Ő jár velünk életünk útján!  
"Ragyogj át rajtunk és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk!"  
 
Imával és szeretettel: Kissné Évi és Hajmásné Mariann Gelséről 2015.április 20.                                                                               De Colores! 
 
 
Munkatárs-jelöltként meghívást kaptam az április 16-19.-i Cursillo a Cursillóért (Munkatársképző) hétvégére. Nagy meglepetéssel fogadtam a meghívást, de még nagyobbal, hogy a vőlegényemet, Petit is hívták, így együtt mentünk Tahiba.  
Csütörtökön este nagy körben ülve mutatkoztunk be nők és férfiak egymásnak. Érdekes és örömteli élmény volt a férfi Cursillo lelki világába is kicsit bepillantani. Megnyugtató volt a péntek reggel, mikor külön asztalhoz kerültek nők és férfiak… Jó érzés volt Petivel együtt (egy légtérben),  és egyedül (női asztalnál) is megélni a Cursillo lelki ajándékait.  Ugyanis nekem fontos, hogy saját magam is át tudjam élni ezeket a napokat, hiszen ha egész nap Petivel vagyok, este nem tudok lényegeset megosztani a beszélgetésben, így viszont, hogy külön asztalnál voltunk, nagy örömmel meséltük esténként egymásnak az érzéseinket, élményeinket.  Sok olyan Cursillós dologról beszélgettünk, melyről idáig nem szoktunk, pedig mindketten munkatársak vagyunk egy ideje. Ajándék volt, hogy ezekben a beszélgetésekben nyitottabbá tudtam válni előtte. Úgy érzem a kapcsolatunk is egy szinttel feljebb lépett ez által.  
Ez mellett rengeteg technikai tudást kaptunk mindannyian a beszédek megírásához, és ahhoz, hogy hogyan lehetünk „jobb” munkatársak. Mert a munkatárs nem csupán 3 napig az.  
Ha a jelölteket a tenyerünkben felemeljük a Cursillo alatt, utána nem vehetjük el a kezünket, mert ”leesnek”, egyedül maradnak. Fontos, hogy vezessük, kísérjük őket szeretettel és figyelemmel a 4. örök napon is,- számomra ez volt az egyik legfontosabb tanulság e hétvége alatt. 
De colores, Kazi Jázmin, Kaposvár    
 
 
Mit kaptam a munkatársképzőtől? A rácsodálkozás ajándékát. Egy újabb első Cursillót- és ezzel szerintem mindent elmondtam. 
Mit adtam? Teljes valómat. Hálás vagyok, amiért darabjaimra eshettem szét. 
Az igazság felszabadít. Ő az egyetlen út, amelyen ha járunk, életünk valóban élet lesz. Napi bizonyosságom ez, amiért szintén nem tudok elégszer köszönetet mondani.  
De Colores!  Anda Kati, Nagyatád 
 
 
A Tahitótfalun található  Szív Lelkiségi Központ lelkigyakorlatos házban megtartott  Cursillo a Cursillóért képzésen a Cursillo egy egészen új oldalát mutatta meg nekem.  A komoly férfi arcok mellett üdítő volt a vidámabb női tekintetek látványa. Jó volt hallgatni a beszédeket, ugyanazokat a témákat, de mégis kicsit másképp, női szemszögből, női sorsokon keresztül. Mindannyian tanulni jöttünk, formálódni, csiszolódni, hogy még tökéletesebb eszközei lehessünk a  Szentléleknek, hogy az evangéliumi örömhírt még közvetlenebbül, még érthetőbben adhassuk majd át a leendő jelölteknek. Úgy érzem sokat tanultam munkatársaim, illetve János atya és Imre atya beszédeiből. Utólag is köszönöm mindegyikőjüknek és hálás vagyok, hogy hallgathattam őket. Ismét nagyon jó volt a társaság, de ezt már megszokhattuk, mert a Cursillókon valahogy mindig jó a társaság. Új embereket ismerhettem meg, asztaltársaimmal maradandó barátságok születtek. A szervezőknek sajnos nem lehetett ennyire felhőtlen az együttlét, mivel sok nehézséggel kellett szembenézniük: a munkatársak közül néhányan hiányoztak, betegség vagy más probléma miatt. Remélem azóta már mindez megoldódott. Nekik is köszönöm a kitartást. Összegezve, újra átélhettem mindazt amit egy “igazi” Cursillón, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett harcolni a lelkekért, így a végső katartikus élmény is elmaradt, de itt talán nem is ez volt a cél. Számomra tisztább lett a kép és a “nagy kirakós” darabkáiból jó néhány a helyére került. Nagy lelkesedéssel várom a júniust, hogy segítségére legyek másoknak a “nagy kirakós” játékban, együtt könnyebben megtaláljuk a hiányzó darabokat. Igen, valóban olyan ez, mint egy játék, de ennek a játéknak a tétje hatalmas: örök élet vagy örök kárhozat. 
 
De colores!   Lendvai András, Kaposvári Egyházmegyei Cursillo világi vezetője  
 
 
Amikor elvégeztem a cursillót az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szép a „munkatársi” hivatás, milyen jó lenne ebben részt venni. A 87. női zárón Marton  Zsolt atya azt mondta nekem: „most már együtt járhatjátok ezt az utat Andrással”. Amikor Weisz Dóri és a nagynéném, Várdai Judit meghívott erre a hétvégére, tudtam, hogy ott a helyünk. Nagyon örültem, hogy Andrissal, a férjemmel, együtt mehetünk a munkatársképzőre. Mindehhez remek társakat kaptam a Szent István asztalnál. A megértés, az egymásra való odafigyelés és érzékenység, a bátorítás, a humor, a kézzel fogható szeretet mind jelen voltak. Felemelő és megindító volt ennyi tanúságtételt hallgatni. Annyira jó egy ilyen szerető, megbízható körben hallgatónak és „beszélőnek” lenni, amiben külön élmény volt megtapasztalni, ahogy a férfiak megnyílnak közöttünk és mernek sírni. Örültem, hogy megélhettem egy olyan cursillót, ahol együtt lehettem a férjemmel, ahol nem a nemek közötti rivalizálás volt porondon – kivéve a kedvenc dalunk eléneklésének sebességét ;) - , ahol azt éreztem, hogy tudomásunk van a  gyengeségeinkről, erősségeinkről és ezeket elfogadjuk, ahol nemek szerint külön asztaloknál ültünk, mégis egységben voltunk. Nagyon izgalmas kihívás volt öt perces tanuságtételeket írni, közben találkozni régi sebeinkkel, örömeinkkel és meglátni Jézus jelenlétét életünkben. A hétvége is bizonyította, hogy ezekre a felismerésekre folyamatosan szükségünk van. Számomra az is ajándék volt, hogy amikor ki kellett állnom a beszédemmel, nem volt gombóc a torkomban, nem izgultam agyon magam, pedig pont az ellenkezője jellemző rám. Jó volt Veletek tanulni, figyelni, hallgatni, elfogadni és szeretni. Erősödött bennem a vágy, hogy részese legyek a „Munkának”. A mai nap volt egy nagyon megalázó élményem a munkahelyemen. A megtapasztalt és tanult cursillós lelkület segít, hogy ezt próbáljam a legjobban kezelni. Néha nehéz, de csak így érdemes élni.   
Kedves Nagynéném, aki nagy szeretettel hívtál és vártál minket erre a hétvégére, Imre atya, akinek mindnyájunkhoz volt egy-egy kedves szavad, Viki, Rita és Máté, hálásan köszönöm Nektek az áldozatos készüléseteket, az imáitokat, az alázatos szereteteteket, az alvás nélkül töltött plusz óráitokat, az újításokkal tűzdelt Cursillo a cursillóért napokat! Köszönet valamennyieteknek a palánkákért és az imákban hordozásunkért!  
De Colores!  Mátraházi – Papp Kriszti, Budapest
  
Nehezen, de végül rábeszéltem magam, hogy részt vegyek a Tahiban megrendezett Munkatársképzőn. Függetlenül attól, hogy nagy megtiszteltetés volt a meghívás. Tudtam azt is, hogy itt nem pihenés vár rám, de ha elég nyitott vagyok, sokat tanulhatok és Igaz Találkozások várnak rám.  Aztán hihetetlenül jó érzés és nagy meglepetés volt újra ott lenni, új Barátokat szerezni, ismét együtt lenni azon Barátaimmal, akikkel együtt végeztem a 82. Ffi Cursillon. Nos nem csalódtam. Nagyon különleges volt így, hogy nőkkel együtt élhettem meg ezt az élményt. Főleg úgy, hogy Feleségemmel érkeztem.  Az őszinte tanúságtételekkel, jól átgondolt beszédekkel és a megható  asztalbeszélgetésekkel, szentségimádásokkal megáldott hétvégén ismét  megtapasztaltam Krisztust. A Testvéreimben elsősorban. Köszönöm minden résztvevőnek, munkatársnak a hétvégét.  
 
DC!  Mátraházi  András, Budapest 
 
 
Már nem emlékszem pontosan, mikor hívott fel Judit, hogy lennék–e munkatársa egy olyan munkatársképző-szerű hétvégére való felkészülésben, amilyen még sosem volt eddig nálunk. Egy olyan „újdonság” kipróbálásában, ami a Cursillo mallorcai gyökeréhez nyúlik vissza, és az ott sikerrel használt módszerekre épül. Örömmel mondtam igent, mert jól emlékszem mindarra, amit Arsenio Patchon magyarországi látogatásakor mesélt nekünk az ő mallorcai cursillós életükről. Nagyon vonzó az az egyszerű, tiszta, és örömteli keresztény életet, amit ők a mindennapjaikban élnek – és amiből szinte „magától” fakad az apostoli lelkület, ami élteti a Cursillót. Reméltem, hogy ki tudunk találni valami olyan megoldást, ami segít újra átélni, elmélyíteni mindenkiben a saját cursillos 3 napjának elfogadó, szerető, építő élményeit – azonban ugyanakkor a sikeres munkához szükséges tudnivalókat is át tudjuk adni a leendő munkatársaknak anélkül, hogy túlzónak tűnő elvárásokat állítanánk eléjük. A felkészüléshez kiindulásként rendelkezésünkre állt 11 beszédvázlat; és a vágy, hogy valami nagyon jót valósítsunk meg a segítségükkel. Mivel mindkét dolgot egyformán fontosnak éreztük, kettéosztottuk a napokat: a délelőttöket inkább az élmények, valamint a cursillós látás- és életmód elmélyítésére, a délutánokat pedig inkább az ismeretek megszerzésére és a feladatok gyakorlására szántuk. Hogy valóban jó úton járhatunk, az márciusban kezdett megfogalmazódni bennem, amikor hirtelen nagyon sok váratlan esemény zúdult a nyakunkba, melyek egy időre erősen kétségessé tették a hétvége megtartásának lehetőségét. Imre atyát új plébániára helyezték, és úgy tűnt, a cursillóra kitűzött hétvégén fog költözni; Viki, Máté és Gyuszi munkahelyi kötelességeik teljesítését érezték veszélyben; mi pedig Férjemmel megkaptuk a várva–várt telefonhívást, hogy kiválasztottak bennünket egy 2 éves kislány lehetséges örökbefogadóinak. Arra gondoltam: ha ezt a hétvégét a „másik oldal” ilyen intenzíven igyekszik megakadályozni, akkor itt valami nagyon jó dolognak kell születni! A felkészüléseken együtt imádkoztunk Isten segítségéért, és mindannyian az Ő kezébe tettük az éppen aktuális helyzetünket: ne az legyen, amit mi helyesnek gondolunk, hanem az Ő akarata. Végül – ahogyan az történni szokott – az akadályok egy része „eltűnt”. Imre atya egy héttel korábban költözött; Vikinek és Máténak sikerült úrrá lenniük a munkahelyi feladatokon; Férjem pedig nem kapott szabadságot áprilisra, így a leendő kislányunkkal való ismerkedést májusra voltunk kénytelenek halasztani. Azonban Gyuszit csütörtökön az utolsó pillanatban sürgős munkához riasztották, így ő nem tudott elindulni velünk Tahiba. Ennek ellenére még reméltük, hogy másnap tud csatlakozni hozzánk, ezért kicsit változtattunk a napirenden; és már érkeztek is a munkatárs–jelöltek. Nagyon mély, intenzív, bensőséges együttlétnek éltem meg ezeket a napokat – hiszen a megszokott imákban, Szentmisékben, a rengeteg beszélgetésben és a példa–mondásokban osztoztunk egymás életének eseményein, helyzetein, nehézségein és megoldásain. Ugyanakkor felszabadult, nyugodt és kiegyensúlyozott is voltam, mert nem éreztem szorongató, teljesíthetetlen elvárást. Köszönöm mindenkinek az együttlétet, osztozást – azt, hogy részese lehettem; hogy elfogadottnak, szeretettnek és értékesnek érezhettem magam, bármilyen kis részem is volt mindebben. Ha számomra valami igazán lelkesítő, akkor ez az: hogy elfogadnak annak, aki épp vagyok; hogy képesnek tartanak egy feladat sikeres végrehajtására; hogy bíznak abban, hogy képes vagyok növekedni, fejlődni, egyre inkább azzá válni, akinek Isten elgondolt. Hálát adok Isten Szentlelkének a szüntelen támogatásért kegyelemért; és egyben kérem: áldjon és őrizzen meg minket az Úr az Érte való munkálkodásban. 
 
De Colores! Gulyásné Rita, Budapest