9. Női Cursillo tanuságtètelei

Kedves  Testvérek ! Mit is jelentett nekem a Cursilló ? Nagyon hálás vagyok hogy ott lehettem!!!   Nagyon nagy szükségem volt erre a három napra, a lelkemnek ,a szívemnek!!! Ha tehetném minden hétvégén el mennék!!! Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg nagyon sok szeretettel a szívükben, köszönöm, mindenkinek ezt a csodás hétvégét!!! Áldjon meg mindenkit érte az  Úr!!!  Köszönettel, De colores: 

Gergulásné Baranyai Anna

Kedves Testvéreim !

Csodás napokat éltem meg most hétvégén Homokkomáromban! 
Köszönöm a Szentségimádást ! Láttam, milyenek voltatok előtte és utána... Szinte szépségszalonban jártatok ! Jézus belsőtökön keresztül  a külsőt is gyógyította !
Köszönöm a Szent Margit asztal könnyekbe szökő, percekig tartó gyógyító kacagását !
Köszönöm a Szentlélek egységet mutató közösségét  !
Jó volt Veletek! Már vasárnap este visszamentem volna.....
Várom, hogy újra találkozzunk ! Öleléssel, imával, De Coloressel:

Mándli Orsi

Kedves Testvérek!

Először is szeretném megköszönni Turi Beának, hogy gondolt rám és meghívott, aztán Mándli Orsinak, hogy gondolt rám és meghívott Homokkomáromba. 
Már Bea hívásakor úgy érzetem, hogy itt a helyem, ez nekem jó lesz, és ősszel mindenképp elmegyek. Amikor Orsi hívott, hogy segítőként megy Homokkomáromba, és örülne, ha elmennék, nem kellett sokáig gondolkodnom.

Nem tudom, mi alapján osztjátok el a szobalakókat, és az asztaltársaságot, de nálam mindkettő telibe talált. 
A védőszentemről elnevezett szobában kaptam szállást. "Ágytársam" Judit lett (akinek védőszentje szintén Árpádházi Szent Erzsébet). 
Orsi és Judit társaságába a Szent Margit asztalhoz kerültem, a számomra legtökéletesebb asztalhoz. (Azért remélem itt most többen gondolatban közbeszóltok, hogy nem is a Szent Margit asztal volt a legtökéletesebb, hanem "ahol én ültem".) Szent Margittal nem is foglalkoztam, csak vasárnap, a pakoláskor, amikor Judit összegezve a hétvégét megjegyezte, hogy micsoda véletlen, neki Margit volt a nagymamája. Ekkor a homlokomra csaptam, hogy az én nagymamám is Margit volt. A 3 nap utáni emelkedett hangulatomban mindezek után megjegyeztem, hogy Szent Erzsébet, Szent Margit és Major Józsefné (20 éve meghalt nagymamám) is jól imádkozott értem, mire Judit azt kérdezte, 
- nem mondod, hogy nagypapád József volt? Az enyém is.

Szóval Juditban nemcsak ágytársat kaptam tőletek, hanem lelki társat is, akivel a gondolkodásunk is sokban hasonlít (ráadásul kaposvári).

Lelki társat kaptam Juliannában, Erzsiben és Mártiban is. Hihetetlen volt, ahogy kinyíltunk egymásnak és Istennek. Régen éreztem ilyen jól magam, találóan írta Orsi, hogy szinte szépségszalonban jártunk. (Egy szépségszalonban azért biztosan többször ránk szóltak volna, hogy kicsit halkabban legyünk.)

Jó volt 3 napra kikapcsolni a külvilágot, és csak Istenre figyelni. A "jó" kevés arra, amit éreztem, amikor a kihúzott papíron elolvastam a NEKEM szánt idézetet:

"Atyám házában sok lakóhely van, ha nem így volna megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek." Jn 14,2

Ez a mondat volt, ami nekem a legtöbbet jelentette. Nekem is van helyem Isten és Jézus mellett.

Nem is tudtam, mekkora ajándékot kaptam, - vagyis tudtam, de nem sejtettem - az érzéssel. Már István atya is megmondta, és Imre atya szájából is elhangzott, hogy ne várjuk az elsöprő élményt, az nagyon ritka. Most tudatosult bennem, hogy én ezt megkaptam, és szinte mindig megkapom áldozáskor. 

A családomat helyeztem az oltárra vasárnap. A negyedik (sajnos nem örök) napon olyan gyengéd, szerető órákat éltem meg velük, ami a mindennapjainkban még percekben mérve is ritka.

A "Pajti" persze dolgozik, így kedden már volt mit meggyónnom, de Laci atya nemcsak áldozott rám az idejéből (helyettesített, és mise után mentem hozzá), hanem meg is erősített abban, hogy ami bánt, amit rossznak érzünk, azt ha már felismertük, minél hamarabb tegyük le, ne hagyjuk, hogy az áldozás elmaradásán keresztül elválasszon Istentől.

Hálás vagyok a Szentléleknek, hogy dolgozott, hogy ennyien együtt lehettünk, hogy lelkileg épülhettünk. Külön köszönet a segítőknek, hogy segítettek tettel, imával, meghívással, böjttel, levélírással, az atyáknak, hogy nemcsak testileg voltak ott, hanem szívvel, lélekkel.

Dani atya szavaival fejezem be levelem, "utolsókból lesznek az elsők". Merjünk utolsók lenni, egy nagyobb nyeremény reményében!
Áldozatos hétköznapokat a 4. öröknapon! Szeretettel, De Coloressel: 

Erdős Rita